Ötödik rész: A blood elfek öröksége

Réges régen a menekülő high elfek Lordaeron partjainál értek földet. Itt próbáltak új otthont találni, és a trollokkal folytatott harcok után megalapították Quel'Thalas királyságot.

Felhasználva egy üveg szent vizet, melyet az első Well of Eternity-ből (az örökkévalóság forrása) loptak, a high elfek létrehoztak egy misztikus energiákat árasztó kutat a quel'thalasi ley energiavonalak egy találkozási pontjánál. A forrást Sunwelnek nevezték el. Erős arkanikus mágiája táplálta és megerősítette a high elfeket, és nemsokára megalapították Silvermoon csodálatos városát. Mágikus korlátjuktól védve a high elfek nagyjából négyezer éven át élvezhették a békét, de ez a béke nem tartósságra teremtett. Az amani trollok hatamas sereget gyűjtöttek össze, és ostrom alá vették az elf királyságot. A mérhetetlen túlerővel szemben a high elfek elhamarkodott szövetséget kötöttek Arathor ember nemzetével. Az elfek az emberek egy kis csoportját megtanították a mágia használatára, cserébe az emberek segítettek az elfeknek a trollok hatalmi bázisának végleges elpusztításában.

Az elkövetkező években az elfek visszatértek világtól elvonult életükhöz, de a harmadik háború alatt az ördögi Arthas Menethil herceg elhozta a háborút országukba. Arthas a Sunwell hatalmára áhítozott, és semmi sem állíthatta volna meg, hogy megszerezze azt. Betört Quel'Thalasba, és a populáció legnagyobb részét még a föld színéről is eltörölte. Végül még maga a király, Anesterian Sunstrider is elesett.

Ráadásul világossá vált, hogy a high elfek függővé váltak a Sunwell mágikus energiáitól. Most, hogy mágiájuk forrását elvesztették, a néhány megmaradt high elf hamar megbetegedett és apatikussá vált.

Kael'thas herceg, a királyi vérvonal utolsó életben maradt képviselője tanulmányai befejeztével visszatért Dalaranba, de ott Quel'Thalasnak már csak a romjait találta. Bosszúra szomjazva összegyűjtötte a túlélőket, blood elfeknek (vérelf) nevezte őket, és a legerősebb harcosokat egy csapatba gyűjtve csatlakozott Lordaeron hadjáratához a Scourge ellen.

Az emberi előítéleteknek köszönhetoen Kael'thas herceg kénytelen volt elfogadni Lady Vashj és hüllő nagáinak szolgálatait. Amikor az emberek felfedezték, hogy a blood elfek a nagákkal dolgoznak, Kael'thast és társait bebörtönözték és halálra ítélték. Lady Vashj rövisedesen megérkezett, és kiszabadította őket, keresztülvezetve őket a portálon, át Outland szétdúlt pusztáira.

Itt találkoztak az elfek azzal az egyetlen lénnyel, aki véget vethetett éhségüknek: a renegát démonnal, Illidan Stormrage-dszel. Bizonyos lévén abban, hogy a blood elfek meghalnának Illidan segítsége nélkül, Keal'thas beleegyezett, hogy a Betrayert (az árulót) szolgálják. Csupán egyetlen képviselőt, Rommath-ot küldték vissza Azeroth-ra egy reményteli üzenettel a Quel'thalasban maradt blood elfek részére: hogy egy napon Keal'thas visszatér, hogy népét a paradicsomba vezethesse.

Rommath hatalmas előrelépéseket tett, hogy megtanítsa a blood elfeket az arkanikus energiák manipulálásának haladóbb technikáira. Az új céltól vezérelve a blood elfek újjáépítették Silvermoon városát, noha annak hatalmát most már illékonyabb mágia alkotta. Felbátorítva Kael'thas visszatértének ígéretétől, Quel'Thalas kimerült polgárai most arra koncentrálnak, hogy visszanyerjék erejüket, miközben új ösvényt vágnak a bizonytalan jövőbe.